A só gyógyászati felhasználása (haloterápia) nem túl régi hagyományokra nyúlik vissza. Ugyan már középkorban felfigyeltek arra, hogy a sanyarú munkakörülmények ellenére a sóbányászok sokkal jobb és tartósabb egészségnek örvendhettek, mint más bányákban csákányozó társaik. A tengerparti sós levegő és klíma hatásait is ismerték. Ennek ellenére tudományos igényű megfigyeléseket csak a XIX században tettek egy lengyel szerzetesrend tagjai, akik betegápolásra esküdtek fel. Felfigyeltek arra, hogy a bezárt sóbányák tárnáiban elhelyezett tüdőbetegek állapota lényegesen jobb volt, mint más helyeken ápoltaké. Az első haloterápiás „kórház” is Lengyelországban nyílt meg 1834-ben. A sóval kapcsolatos hiedelmek jórészt tudományos igazolást kaptak azóta. Ma már senki sem kétli, hogy a sós levegő belégzése, a sós mikroklíma kedvező hatású számos akut és krónikus légúti megbetegedésben[1], fertőtlenítő, gyulladásgátló hatású[2]. Sőt, még a megfoghatatlannak hangzó „közérzetjavító hatására” is született magyarázat. A lassan párolgó só negatív ionokkal dúsítja a környezetünket, csökkenti a pozitív töltésű részecskék közérzetrontó hatását[3]. Pozitív elektromos töltésű részecskékből pedig bőven jut számunkra. Természetes módon is képződnek, de modern életünk elektromos eszközei, melyek a hálószobától a munkahelyig körülvesznek bennünket, mind-mind hozzájárulnak az elektroszmog létrejöttéhez. A tiszta, természetes adalékoktól és kémiai kezeléstől mentes só csökkenti az elektroszmog szervezetre gyakorolt káros hatásait.
A só ilyen pozitív hatásainak mértékéről pontos méréseink nincsenek. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy egyetlen sópárna ellensúlyozhatná a technikai környezetünk okozta stresszt. Ám tanulmányok és megfigyelések igazolják egészséget karbantartó, közérzetjavító hatásait.
Az elektroszmogról
Az ember nem érzékeli az elektromágneses teret, nem rendelkezik erre specializált érzékszervekkel. Az elektromos feszültség növekedése azonban egyre fokozódó kellemetlen közérzettel jár. Ezt éljük át mindannyian nyári zivatarokat megelőző időszakban. A talaj szintjén gyarapodó pozitív töltésű részecskék és felhők szintjén levő negatív elektronok közötti feszültségben közérzetünk egyre romlik, és azt mondjuk „front van!” Aztán jön egy zivatar. Az elektromos kisülések (villámok) kiegyenlítik a töltéseket. Közérzetünk javul még akkor is, ha a hőmérséklet nem is csökkent! Ezért frissítő hatású egy zivatar!
